2012. szeptember 12., szerda

De nehéz az iskola táska...


Fárasztóak voltak az elmúlt napok.... Talán túlságosan is. Új információk, kínos bonyodalmak, boldog nevetéssel töltött percek. Talán a fáradtságnak köszönhetően betegedtem meg... Passzolom. De úgy érzem magam, mint a mosott szar.
Mutyival a dolgok kezdenek jóra fordulni, bár nem iszok előre a medve bőrére. Szeretem, nagyon jó barátom, de nem tudok olyan szinten megbízni benne, mint régen.
Ludival eltávolodtunk... A barátságunk valószínűleg elhalt, eltűnt, elpárolgott... Ebből is látszik, hogy nem volt őszinte...
Érdekes mód Bazsival kevesebbet találkozok és mégis ugyanúgy szeretjük egymást... Mondjuk Ő a legeslegjobbom.. :)
Egyik új osztálytársunkkal úgy érzem, hogy nagyon jóba leszek. Manónak hívják (Dóri) és nagyon jó fej :D Szegény ma átvarrta az ujját. :S
Amúgy az osztályból szinte mindenki hatalmas változáson esett át. És sajnos rossz értelemben változtak meg... De talán nem is olyan nagy baj ez...
Tudjuk kiről annyit, hogy... fogalmam sincs, hogy mi lesz. Talán semmi, talán valami. Nem lehet tudni.
Azt viszont tudom, hogy szeretem Őt, nagyon!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

About Me

Saját fotó
"Néha nem tudjuk a múltat egyszerűen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk, csak hogy elfeledjük végre. És néha valami újat tudunk meg a múltról, ami mindent megváltoztat a jelenben."